Témaindító hozzászólás
|
2006.09.02. 08:37 - |

|
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Köszönöm a hozzászólásotokat, nagy öröm volt számomra minden kedves barát beírása. Én most kicsit kifogytam a szóból, de talán egyszer lesz folytatás....
"Ez a kép nem valóság, csak annak egy mása mely emlékeztet téged egy örök barátságra." |

Húsvét másodnapján az jutott eszembe: Csapot, vízipuskát vettem a kezembe. Elindultam véle hímes tojást szedni. Adjatok hát, lányok, ha nem sajnáljátok! Mert ha sajnáljátok, vízipuskám készen: Ablakodon betartom, nyoszolyádra zúdítom. Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág; Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ! Megöntözlek szépen az ég harmatával. Teljék a tarisznya szép piros tojással! |
Fogadja szeretettel minden Álmodó ezt a kis virágoskertet, álmodjatok bele mindent, mi szíveteknek kedves. :))
Álmodj boldogot, álmodj szépet Álmodj igazra váló meséket Álmodj barátot, melletted állót Álmodj hű társat, el sose válót Álmodj magadnak igazi otthont Álmodj bele, kivel megosztod Álmodj táncot, mi magasba emel Álmodj táncost, ki szívednek felel Álmodj tüzet, lánggal égetőt Álmodj csókkal perzselő szeretőt Álmodj utakat, messzi világot Álmodj szívedben nyíló virágot Álmodj szerelmet, tiszta vágyat Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad Álmodj szabadot, láncot megtörve Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve Álmodj hát jövőt, álmodj szépet Álmodj igazzá váló meséket. |

Ha a fehér álmok feketévé válnak, Ha itt lesz az ősz és vége lesz a nyárnak, Ne keseregj rajta, s nyugodj bele szépen, Ne kérdezd, hogy mi volt valamikor régen, Ne nézd, hogy az álom mivé lett, Hogy te mi voltál és mivé lett az élet. Így lesz egykor, ha vége lesz a nyárnak, Ha a fehér álmok feketévé válnak. |

Thalis Silvenier: Álmodj szépeket
Valahol, távol a való világon, Messzi túl a Képzelet-Határon, Van egy egészen piciny ország. Az a hely, ahol az álmokat írják. A szép álmokat zsákokba varrják, S aztán kis manók mind széjjelhordják. Viszik a világ minden részére, S belehintik az élők szemébe. Egy álommanó hozzád is elért. Leteszi zsákját, bedugja kezét És belemarkol a tündérporba, Hogy a csillámot szemedbe szórja. Csipetnyi manó, vajon hol lehet? Nem látod őt, de hallod, hogy nevet. Óvatosan homlokodra lépket, S arcod simogatja. Ugye érzed? Kicsiny manó, tenyerét kinyitja, S az álomport szemeidbe szórja. Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket, És füledbe súgja: Álmodj szépeket
|

Létezik egy világ, ahol minden lehet, Ha engeded az Éji Tündér oda elvezet.
Engedd, hogy kézen fogjon és repítsen oda, Hol mindig várni fog rád valami új csoda. A képzelet szárnyán gyere és tarts velem, Hagyd, hogy a Tündérvarázs lágyan megérintsen!
Tárd ki hát szívedet, vedd fel a mosolyod, Akkor az egész világot másnak láthatod! Úgy majd megérzed azt a szeretetet, Ami e világban körül vesz tégedet.
Itt győz a jó, és igazak a szavak, S a szétfoszlott álmok is újra szárnyalhatnak….
|
Kedves Szu! Tegnap találtam erre a kis gondolatra, talán nincs meg Neked.
Szeretettel átadom most, jókívánságaimmal együtt.
„Ó, az a nyugalom, az a kimondhatatlan nyugalom, hogy biztonságban érezzük magunkat a másik társaságában, hogy nem kell mérlegelnünk a gondolatokat, sem a szavakat, de kiönthetjük őket úgy, ahogy vannak, együtt a pelyvát és a magot, jól tudva, hogy megbízható kéz válogatja szét őket, megtartva, ami értékes, s gyengéd leheletével szétfújja a többit.”
Nagyon jó Ihász Gábortól ez a szám! De ezt már mondtam:-) Akkor is jó:D |
Amikor búcsúzunk....
Amikor mi ketten búcsúzunk, a lelkünknek az mindig egy halál.
Éreztétek-e valaha, hogy szívetekből messze száll a nyár, és álmaitok fényes nap-szeme felleg-homályos alkonyatra vár?
És ugye éreztétek olykor, hogy a halálnál ez se' sokkal enyhébb, s ennél se' sokkal enyhébb a halál? |
Bogdán András: Álmodj
Álmodj igazra váló meséket Álmodj barátot, melletted állót Álmodj hű társat, el sose válót Álmodj magadnak igazi otthont Álmodj bele, kivel megosztod Álmodj táncot, mi magasba emel Álmodj táncost, ki szívednek felel Álmodj tüzet, lánggal égetőt Álmodj csókkal perzselő szeretőt Álmodj utakat, messzi világot Álmodj szívedben nyíló virágot Álmodj szerelmet, tiszta vágyat Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad Álmodj szabadot, láncot megtörve Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve Álmodj hát jövőt, álmodj szépet Álmodj igazzá váló meséket.
|
 Legvégül...
Ne tudja senki, hogy én jártam itt Felejtsd el, ha eszedbe jutattam valamit Álom volt csupán. én itt sem voltam Felejtsd el, ha valaha álmodtál rólam.
Hogy a közeledben tudtál, álom volt csupán Holnap már nem is fogsz emlékezni rám Fürge elméd ma már az új felé mutat S felébredvén elfelejted a régi szép álmokat.
A hűs feledés elnyugtat, hisz fáradt vagy Az emlékezés talán már téged is békén hagy A távolba lengnek az emlékek szárnyai Kezedben por marad. S a hulló levelek álmai... |
Búcsúzóul
Nem tudom, hogy búcsúzóul mit mondhatnék neked Annyi kimondott és ki nem mondott szó után Annyi pillantás és hallgatás és annyi csók után ? Bár tudnád mit jelent nekem, hogy ismerhettelek.
Nyomtalanul, mint szürke folyó tűnnek el a hónapok Mind egyforma lesz, ha egyszer visszagondolok De Tőled kaptam egyet, amit nem felejtek el Most már velem maradsz mindig, bármit is teszel.
Ha egyszer egy hintaszékben ringatózva a kandalló előtt A napjaimat számolgatom egy világvégi házikóban egyedül Beletemetkezve az emlékeimbe? Ha más már nem marad Elég lesz, ha egy pillanatra becsukom a szemem
És Te megint ott leszel velem? Sétálgatunk majd a tópartokon Elüldögélünk együtt a völgy fölött, és én hallgatom a hangodat Újraélem majd az emlékeinket és újraálmodom Az álmainkat, ha majd semmim sem marad. |
 Búcsú
Szemükben még ott vibrált az érzelem Tiszta érzés: tiszta volt és bűntelen Szívükben még ott lángolt a szerelem Lánggal égett, fénylett szüntelen De már búcsúztak.
Múltad nem jő vissza sohasem De nem kell, hogy fedje feledés Ne szégyeld, ha néha hív a szerelem És tested elfogja a remegés Barátok lettünk.
Keressük még egymást szavakkal Kimondatlan szól a szív Már nem éled újra a tavasszal A dal már máshová hív De ne feledj!
A barátok mindig keresik egymást ... |

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket |

"Karácsony este, nézz a szívedbe érezni fogod, hogy béke van benne.
De mindazt mit érzel, végtelen hittel akkor is őrizd, ha eljön a reggel!"
|

Reményik Sándor: Karácsonykor
A szent estén majd eljövök ide. Álmaim szekerébe fogatok És szólok fantáziám táltosához: Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, És álomhintón eljövök - ide.
Itt minden fehér lesz, - fehér, s halott. Csak egy hang lesz a halott rengetegben: A zúgó patakok.
És én fenyőtől fenyőhöz megyek És minden fenyőt megsimogatok.
És megkérdezem: virrasztotok még? És megkérdezem: hogy aludtatok?
És aztán feltűzöm a szívemet A legmagasabb fenyő tetejére, - S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk... Néked ajánlom égő szívemet...
Olyan lesz, mint egy karácsonyfaláng. |

Az égből színméz csörgedez
Az égből színméz csörgedez. A légben illat lengedez. Mozdul az ég, áll a csillag, Ég kapui már kinyílnak. Messiásunk születik ma. Ó pásztorok, figyeljetek! Új dalt dalol angyalsereg: Dicsőség a nagy Istennek! Békesség a jó embernek! Messiásunk születik ma. Felserkennek a pásztorok, A szívük hangosan dobog, Viszik nyájuk kis bárányát, Jámbor szívük színaranyát, Kisded Jézus örömére. Én is sietve elmegyek És elviszem a szívemet. Aranyalma kis Jézusnak, Néki adom ajándéknak, Legyen övé mindörökre!
|
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|