FrissítésSúgó

Szu	2006.09.02. 08:37 -

[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]

Emm	Előzmény | 2006.09.26. 09:58 - #57

Kérdések Hol vagytok, nappalok, hol vagytok, éjszakák? hol vagytok, álmok, hol vagytok, virágok? hol vagyok én, hol vannak mások? hol van a világ, hol van a kéz hol van szép szemed, hol van a méz hol vagy?... Te...

Emm	Előzmény | 2006.09.26. 09:52 - #56

Virágot Azt mondom, nevess, (és még le is rajzolom arra a fehér cetlire, amit magam előtt szoktam tartani, hogy rajzolhassak neked) de most mondd te is, vagy ne is, - inkább sercegtesd a papíron tollad hegyét, és görbületébe ültesd mosolyod; egyszer elmúlik a fagy, egyszer kinyílnak a szavak...

Emm	Előzmény | 2006.09.26. 09:48 - #55

Ragyogj Elaludtak a fák, a levelek libegnek, az álmok tudnak várni, az álmok nem sietnek.   Tudjál álmokra várni, ahogy ők tudnak várni rád az éber csak így nem csalja meg magát. A levelek fölött álmodó fények úsznak, az álmok fölragyognak, a fények elalusznak. Aludj fényekkel együtt, ragyogj álmokkal együtt.

Emm	Előzmény | 2006.09.26. 09:46 - #54

Nagy utazás Egy elnyílt pitypang - kibontva bóbitáját - röppenni készül.

Emm	Előzmény | 2006.09.26. 09:43 - #53

Emm	Előzmény | 2006.09.26. 09:42 - #52

A szivárvány hídja Milyen egyszerű lenne, ha hozzád öreg fahíd vezetne, alatta mély folyó nyelné torkába dobott leveleim, át mennék rajta, korhadt pillérein, nem húzna vissza félelem a bajtól. Lenne bár tenger, végtelen óceán, köztem és legszebb álmaim között, csak pihe az, mit arrébb fúj a szél, s a gondolat, hogy vársz, majd elkísér a mélybehúzó fellegek fölött. Milyen egyszerű lenne, de azt a hidat nem építi ember, mi hozzád vinne, szürke hétköznapok évtizedes kínja, felette az ünnep szivárvány hídja… egyszer talán ránk tekint az Isten.

Emm	Előzmény | 2006.09.26. 09:39 - #51

Álomajándék   Éji égi utak hívnak, hulló fátylak omlanak, hárfa húrja pendül újra, s éjjel is ragyog a nap, hold alattam, nyár fölöttem, sziromágyon ébredek, lopakodó lepkeszárnyként takar be a két kezed...

Emm	Előzmény | 2006.09.26. 09:34 - #50

Emm	Előzmény | 2006.09.26. 09:22 - #49

Az ég nyugodt... Az ég nyugodt, csendes az este, Az éj közel, ha nem is sejteném, Magamon töprenkedem egyre, Lássam, mi volnék, s mi volna enyém. Múltamon végignézve láttam, Nem voltam más, mint mások körülem, Magam utáni kusza vágyam Adott csak ezt-azt lényemből nekem. Régi magam tárt könyv előttem, Forgatom, mint már olvasott lapot, Az igazság kihalt belőlem, Vége-hossza nincs, fájó vágy vagyok. Utas, ki útján elmerengett - Két úton jártam párhuzamosan, Része voltam tájnak, tereknek, Emléktelenül, vakon, társtalan. Helyemre értem, már ma sejtem: Formátlanságom más és más alak. Saját utam keresztbe szeltem, Nem látom magamban múlt-magamat. Én lennék - hisz nincs lehetetlen - E száz világból jött százféleség Egy érző pontba sűrítetten, Mely én vagyok, lévén, hogy élek épp? Én lennék az agy, mely a létet Felfogja, s csak sustorgó, mind nagyobb Perce az időbeli létnek, Melynek elevensége én vagyok?

Emm	Előzmény | 2006.09.26. 09:21 - #48

Hazudj magadnak... A magam keresztjére feszültem: Legyőzött már ím a világ. Gyerekkoromat lesem feszülten; Hol törött meg hát az az ág? Hazudok magamnak szép álmokat; Csak nevetnivaló maszkok. Hát nincs már szó és nincsen gondolat? Nem kondíthatok harangot? Hazudj Te is magadnak barátom: És a szótól perzselődj meg! Nem szeretem, ha a könnyed látom; Talán a mosolyod könnyebb.

Emm	Előzmény | 2006.09.26. 09:20 - #47

Rám hullott az éjszaka Rám hullott az éjszaka,. akár a gyalázat, a csillagok halmaza szétnyomta a tájat. Tücsök cirreg. Hallgatom: Messze, idegenben egy távoli cimbalom sajdul a szívemben. Ott, hol fűzfák hajlanak hűs habokra halkan., simogatnak a szavak egy bánatos dalban. Rám hullott az éjszaka, akár a gyalázat. Úgy repülnék már haza; az Idő még várat.

Emm	Előzmény | 2006.09.26. 09:18 - #46

Napok... Tükörből nézek a szemembe S a tükör taván tünő árny rezeg: Ki -- tegnap voltam. S fürkészem remegve Az ismeretlent, ki -- holnap leszek. Kisért a tegnap, hiteget a holnap -- S én állok közbül, örök féluton, S a két talányt, mely eggyé sosem olvad, Magam-áltatva eggyé hazudom. Várok. Egy napra. Titkot megnyitóra, Melyen majd hittel harsogom: vagyok! -- S jő árnyak lomhán lépő légiója, Szegényen, szürkén, szomorún... Napok.

Szu	Előzmény | 2006.09.25. 21:09 - #45

Reményik Sándor: EGY VIRÁG ÚSZIK... Egy virág úszik végtelen vizen, Ringatja szelíden az ár, Ősszel fogant, ugaron termett, Nem tudja, mi a nyár, Egy álom úszik végtelen vizen, Ringatja szelíden az ár. Valaki állt egy kőhíd magasán, És a kezében volt egy kis virág, Ősszel termett, ugaron nőtt virág, És a szívében volt egy álom, S a vándor szólt: "Mit érek véle, ha valóra váltom? Ez álomnak itt nincs otthona, háza - És ez a virág túlon-túl fehér: Az élet neki rút, s törékeny váza. Ez az álom Se másnak, se nekem ne fájjon, Ne hulljon erre senki könnye És hervadó szirmához mi sem érjen, Még egy imakönyv se! A virágot a folyóra bocsátom, A szent, örök folyóra, A tengerhez hadd vigye közelebb Minden hullám és minden óra, Lehullatom a szent, örök folyóra. Tartsa meg öröknek az örök víz, És viruljon a tenger közepén, Mint őszi pompa, s mint tavaszi dísz!" S úgy lőn. A vándor ott maradt, a hídon állva, És a virág - elment - az óceánba.

Szu	Előzmény | 2006.09.25. 21:01 - #44

Vannak el nem csókolt csókok és befelé hulló könnyek, vannak elfelejtett, régi álmok, amik vissza sosem jönnek. Levelet, üzenetet van úgy, hogy már sosem várunk, vannak utcák, vannak házak, hová többet sosem járunk. Vannak szemek, melyeknek a pillantása sosem égett, s vannak kezek, melyeknek a remegését sosem érzed. Vannak dacos, büszke ajkak, amik soha nem beszélnek, de a könnytől ázott, gyűrött párnák reggel mindent elmesélnek.

Szu	Előzmény | 2006.09.25. 20:58 - #43

Búcsú Ma este elfogyott a Hold - egészen. Mi volt, s dalolt, elvitte Őt a Hold, egy részem. Egészen mégse fájlalom, dalom tovább csak dúdolom egy őszi-téli hajnalon - így búcsúzom. S ha néha még tekinteted megláthatom, tán ellopom kicsit, nagyon... De észre akkor nem veszed, és fájni sem fog már Neked, mert rég, már rég nem is hiszed, hogy egyszer megszerettelek - nagyon. Így szól dalom, így, Holdtalan, mikor mi volt - ölelt, dalolt, elvitte Őt a Hold egészen. Csak dúdolom tovább dalom, nem szomorú, nem vidám nagyon... Egy őszi-téli hajnalon így búcsúzom.

Szu	Előzmény | 2006.09.25. 20:56 - #42

"Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillag milliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen..."

Szu	Előzmény | 2006.09.25. 20:53 - #41

Képzeld el. . . Képzeld el, milyen az Ég, ha színében nincsen kék, milyen a Föld, ha nincs egy talpalatnyi zöld, milyen a Nap, ha szikrája sincs aranynak, milyen a Szívem, ha nem piroslik benne Vérem, milyen az a Szerelem, ha álmomban sem lehetnél, Velem? Álmomban mindig kék az Ég, hallgatom a madarak énekét, zöldellnek a mezők, a rétek, nincs bűn, nincsenek vétkek, hegyek fölött Nap ragyog, éjszakában a Gyémántok, Illatod érzem, átad az Álomnak s Vérem vöröslő cseppjei, Érted lázadnak. Milyen lenne az a Szerelem, ha álmomban sem lehetnél, Velem?

Emm	Előzmény | 2006.09.25. 15:17 - #40

Boldogság Én gazdag ember nem leszek, De boldog azért lehetek. Nem csillog a szemem, De mégis elhiszem. Nagyon boldog lennék, Hogyha örülhetnék. Örülhetnék a jónak, Az igaz tiszta szónak

Emm	Előzmény | 2006.09.25. 15:13 - #39

Mikor… Mikor a napfény csendben leszáll, szellő suttog a faágakon, az est, csillagok dalára vár, csak Te hallhatod kis angyalom. Mikor a felhőn hold mosolyog, és tündérszárnyán útjára kél, egy halvány esőcsepp még kopog, mesélni kezd az éj rejtekén. Mikor reggel ébreszt a világ, szemeid vidáman kinyitod, üde illat járja át szobád, álmaid, a szívedben hagyod.

Emm	Előzmény | 2006.09.25. 15:11 - #38

Kivetítik Táncolnak a dallamok, ritmikus léptük szólítja az Életet. Sóhajtanak a fák, összezengnek a hangok. … és kivetítik a letisztult képeket.

[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]