FrissítésSúgó

Szu	2006.09.02. 08:37 -

[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]

Szu	Előzmény | 2006.11.07. 20:43 - #77

Van egy világ, hol a valóságban még sohasem jártam De a legszebb álmaimban néha rátaláltam. Ott sosincs viszály, örök béke honol, Tücskök énekére, madárdal válaszol. Évszázados fák közt kis patak csordogál, Napsütötte tisztásán Tündérpalota áll. Virágillatú szél borzolja hajamat, Arany napsütésben tündérek táncolnak. Amerre csak nézek, minden mosolyog rám. Egy lelógó faág megérinti ruhám. Bár csend van, de lelkemben egy dallam felcsendül, Úgy érzem a gondom tőlem messze kerül. Selymes fűszálak vigyázzák a léptem, A szeretet fényében fürdik egész lényem. S ekkor halk neszezéssel, ahogy sóhaj lebben, Puha pilleszárnyon egy tündér elém libben. Nem beszél, de mégis értem minden szavát, Kézen fog és repít hegyen és erdőn át. Halandó nem érezhet ilyen érzést soha, Puha lepkeszárnyán álom repít tova. Eddig nem hallott dal csendül lelkemben, A szeretet ritmusa dobban a szívemben. Átjár ez az érzés, mint huzat a házon, Hogy ez el ne múljon csakis azt kívánom. Könnytelen fáj, sajog e világ szépsége, Elvarázsol a tündérek szelíd békessége. Nem hivalkodóak, és mégis ragyognak, Szívem rejtekébe melegséget lopnak. Túl ragyogják a napot s a reggeli harmatot, Kedves mosolyukkal áldják meg hajnalod. Érzem, amit eddig nem éreztem sosem, Hogy e világ létezését őrzi majd a szívem, Hisz kell a hit, és kell a remény, Hogy valahol álmom mélyén, Létezik egy olyan világ, Mely őrzi e tündérek nyomát.

Szu	Előzmény | 2006.10.26. 14:51 - #76

"Az idő nem szegheti egy madár szárnyát semmiképp, madár és szárnya együtt, egy tollként hull alá. Ha szárnyaltál valaha, te vagy a pacsirta, S annak nem lehet közönséges halála.

Szu	Előzmény | 2006.10.26. 14:48 - #75

„… Ez a gyertya most érted égjen, Ki fent laksz már a magas égben. Ki vigyázol rám onnan fentről, S lelkemhez szólsz a végtelenből. Ez a gyertya most érted égjen, Ki életed áldoztad értem, Ki meghaltál a szeretet oltárán, Pedig még oly fiatal voltál!...”

Szu	Előzmény | 2006.10.26. 14:44 - #74

"Ne sírj értem, ha már nem leszek, Hisz a túlvilágon is barátaim közt leszek. Minden kis jószág kit eddig gondoztam, Eljön hozzám, ha üt az óra. Dörömböl és ugat, örömmel fogad, Én megölelem őket szorosan... Milyen nagy nap lesz ez, Amikor barátaim üdvözölnek."

Szu	Előzmény | 2006.10.26. 14:42 - #73

"Kicsi, üvegszárnyú pillangó, utánad repülni volna jó. Együtt szállnánk fel az égbe, édes forró lángtól égve. Ha elfáradnánk egykettőre, lepihennénk egy felhőre, lepkeszárnnyal átölelnél, s a karodban elaludnék."

Emm	Előzmény | 2006.10.25. 08:42 - #72

tűzliliom vagy egyszerre hűvös és izzó aranyló szirmok mögé rejted lelked napraforgó vagy szégyenlős de forró napod ha rád ragyod kitárod szíved rózsa is vagy jeges-simogató bordó bársonylevelek takarják tested csokorba szedlek virágok szirmait bontva egyre beljebb jutva téged is meglellek

Emm	Előzmény | 2006.10.25. 08:34 - #71

Szu	Előzmény | 2006.10.20. 19:26 - #70

Bécquer: DAL Előbb halok meg, mint te: rejtve hordom szívemben idebenn a tőrt, amellyel kezed felnyitotta halálos, mély sebem. Előbb halok meg, mint te: ámde lelkem, a megátalkodott, a túlvilágnak küszöbén leül majd, s reád fog várni ott. Múlnak az órák, a muló napokkal évek tűnnek tova, aztán te is jössz, s bekopogsz az ajtón... ki nem jut el oda? Akkor, ha minden bűnt, mindent, mi gyarló, a földnek röge fed, s mint új Jordánban, a halál vizében lelked megfürdeted: ott, hol az élet kúsza zűrzavarja halk békévé simul, miként a hullám, mely a parthoz érve elhallgat és kimul: midőn a sír bezárul és kitárja az örök életet - mindent elmondunk egymásnak mi ketten. mit itt nem lehetett!

Szu	Előzmény | 2006.10.20. 19:22 - #69

Wass Albert :Magányosság erdejében Ez itt a magányosság erdeje. Itt én vagyok csak; én és valaki, valaki, akit nem is ismerek. És aki mégis, mégis elkísér akármeddig megyek. Valaki, akit mégsem ismerek. S van itt egy álmom: különösen szép, és különösen mégis fáj nekem: Valaki egyszer majd elémbe lép, és megfogja két tévelygő kezem, lecsókolja két könnyező szemem... Valaki majd az életembe lép, aki százszor több, mint az életem. Van itt egy álmom: különösen szép, és különösen, mégis fáj nekem... Ez itt a magányosság erdeje. Itt én vagyok csak, én és valaki, Valaki, akit nem ismerek, és akiről még tudnom sem szabad: Bár jobban szeretem, mint magamat

Szu	Előzmény | 2006.10.20. 19:19 - #68

TALÁN, TALÁN Valami jó volt, valami fájt ami elmúlt sohase bánd. Aki elment, vissza ne várd a lélek hídján, hozzád talál. Lehetett volna valami más meleg szívben, kicsi varázs. Sötét éjben ha álmodra vársz nem nyit be hozzád igazi társ. Nincs olyan ember, akit a szó, ugyanúgy érint s ugyanúgy jó Csak az a dolgod, keresd meg őt: aki a múltad aki jövőd. Talán, talán ha ez a dal szól, talán, talán csak te tudod jól, Talán, talán akire vársz, talán, talán majd hazatalál.

Szu	Előzmény | 2006.10.20. 19:15 - #67

Az álmok. . . . Az álmok végtelenek szürkék és színesek, hol égig emelnek a régi gondolatok, s néha, csak megfakult emlék, mi elaltatott. Szívednek balzsam a napsütötte táj, de félelemmel ébredsz, ha lelkedben háborog a viharos tenger, így sötéten látsz akkor is, ha aranyaszínben ragyog a reggel. Ölelő karokban, szádon mézként olvadó csókkal, álmod nem engeded, pedig az életben már - lehet - régen elengedték a kezed. Az álmok, egyszer mégis véget érnek, ébredj fel, örülj a napsütésnek, a tavaszi madarak énekének, virágszirom selyemérintésnek, nyári eső langyos melegének, ősz színében játszó lepkéknek, s a tél tavaszthozó ígéretének. Álmodj boldogabb világot, - mert hiába - álmodni nem szabad, álmodni nem lehet, - Te úgyis megteszed - megálmodod csak azt az egyet, - csak azt - mi, az igazi álom. . .

Emm	Előzmény | 2006.10.16. 17:05 - #66

Szu	Előzmény | 2006.09.28. 21:06 - #65

Egy édes délután Álmaimban, ha arra járok, erdő szélén kis út vezet, egy mesebeli tisztást vetít elém a képzelet, csend és nyugalom van, hol csak, a madár csicsereg. Átsüt a lombokon a fény, egyszer valamikor, itt ültünk Te meg Én, egy szép napos délután, azon a tisztáson, egy életre elvarázsoltál. Gyengéden öleltél, hajoltál a számra, simogattál a derekamra feszülő ívet, birtokoltál lelket, testet és szívet, elgyengültem, oly nagyon szerettelek, felettünk, kékben olvadtak hófehér fellegek, hol lángolt a bőröm, hol dideregtem, vágytam az érintésedet, csókodért remegtem. Szemed a szemembe fűzted, benne, magadat kerested, s amikor megtaláltad, nem akartad hinni, hogy a szerelmet, így is lehet, így kell, igazán bírni, ilyen önzetlenül, ilyen tisztán, - mint csillogó hegyikristály - hiszen, látod a másik szemében, igaz, mit mond, igaz, mit érez, megtaláltad az utat, a szívéhez. Abban az édes pillanatban, nem gondoltál másra, nem tudtál elengedni, csak szeretni akartál, még jobban szeretni, elmerülni, elégni, teljesen megsemmisülni. Ott, a mesebeli, tisztás közepén, csak hárman voltunk: a Szerelem és - Te meg Én.

Szu	Előzmény | 2006.09.28. 20:56 - #64

Nikola Vapcarov: Búcsú Majd álmaidban meg-meglátogatlak, mint messzi vendég, kit senkise várt. Ne hadd, hogy kinn az úton ácsorogjak - Az ajtót be ne zárd! Belépek hozzád, csöndben letelepszem, s csak nézlek, nézlek a homályon át. És mikor édes arcoddal beteltem, megcsókollak és úgy megyek tovább. Kardos László fordítása

Szu	Előzmény | 2006.09.28. 17:40 - #63

Miért ne hinnénk abban, ami bennünk él... És miért ne élnénk annak a bűvöletében,  amiben hiszünk?

Szu	Előzmény | 2006.09.28. 17:37 - #62

"Egyetlen szív kell csak nekem, Egy messziről dobbanó néma jel. Egyetlen szó, egy halk igen, Amit egy magányos csillag üzen."

Szu	Előzmény | 2006.09.28. 17:31 - #61

"Szeretnék.. Szeretnék sírni, csak úgy csendben, csak úgy halkan Egy eldugott réten, vagy egy kietlen parkban Szavakat suttogni a csillagos éjnek Hogy egy valaki újra csak is értem éljen Szeretnék élni őszintén, félelmek nélkül Hazudni szépen, de igazat mondva végül Nézni a tájat s érteni mit is mond nekem S megérteni végre miért üvölti a neved Szeretnék szél lenni és suhanni a fák lombjai között Elbújni ha kell a szikrázó hold mögött Néha kilesnék és ha tudnék menekülnék hozzád S két karomba rejteném a testedet most már Szeretnék az lenni aki tényleg vagyok Csak bátran elmondani Neked amit tényleg gondolok S Te végre örülnél annak amit mondok Neked S egy picit sírva, mégis boldogan mondod újra: . . . !"

Emm	Előzmény | 2006.09.26. 10:17 - #60

Mosoly :)   Derűs lesz a kedvem Simogat a Nap Ha mosolyogsz felém Fénybe tartalak Hinni tudok benned Magamban Másban Minden szivárványos Néma Csodában Kivirulunk egymás Mosolyában

Emm	Előzmény | 2006.09.26. 10:07 - #59

Ének a Létnek   Vándor-dal vagy, csend-melódia édes gyönyör, lélek-orgia négy sor csodás, hangzó gondolat vallomás és titkos mozdulat   Titok vagyok. A Lét Remény. A Te Titkod, s Te az enyém. El ne áruld – Te vagy a Lét – szétvet, ha elhagy de megóv, ha félt...

Emm	Előzmény | 2006.09.26. 10:05 - #58

Ébresztö Mikor a kakas szól, rikkant, hogy hasadjon a hajnal, mikor messzi távolbol hajókürt bőg riadt jajjal, mikor csuprombol friss kávé illata száll, ébreszt... Szoktatom szemeim a csupasz papirhoz tudatom visszatér... Élek. Rendet teremtek asztalomon, agyamban... Jó reggelt világ! Jó reggelt Élet!

[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]