|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.02. 08:37 - |
|
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Samu Margit: Csillogó karácsony
Megszólaltak a csengettyűk,
csillog-villog az egész világ,
tiszta fehér minden út,
akár az égen a fénylő csillagok,
mert itt a Karácsony:
ma született a Megváltó.
Csak a szívek alszanak,
a félelem markolja össze,
mert nem tudni mit hoz a holnap,
mennyi hitehagyott lélek
borul le Előtted.
Hány összetört reményt visznek Hozzád,
ki nem mondott jajt és könnyeket,
néma könyörgéseket, vérző szíveket.
Te vagy a hit és a remény, mert
megindult már a föld és az ég,
hogy elsodorja szerető gyermekeidet.
Én, a kicsi porszem kérlek:
soha ne hagyd elaludni
az örökké élő Betlehem fényességét,
mert égnie kell mindörökké,
hogy hinni tudjanak Tebenned. |
Gyenes István:
KARÁCSONYFA
Szobám
sarkában a
békesség fája
zöld ruháján sok
ezernyi szín, alatta fénylő
melegségben a gyermeki világ
játszani hív. Játszani, játszani,
békében játszani gyermekem veled
hagy játsszam még, körültáncolom veled
a világot most, mikor mindenki érzelme ég.
Nézem a fámat és egyre jobban érzem a fenyő
illatát, töprengem azon, hogy milyen jó lenne, ha
örök maradna ez éjszakám. Csillagszórók a gallyak
csúcsán szórják a karácsony csillagát, béke csillagok
röpdöső fényei
szobámból
szálljatok
mind tovább. | |
JUHÁSZ GYULA: KARÁCSONY FELÉ
Szép Tündérország támad föl szíremben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
... Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra régi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
1902 |
Áprily Lajos: Karácsony-est
Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?
Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.
Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?
Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?
Szemembe Krisztus-könny szökött? -
kinyúló kézzel kérdezem.
Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.
|
Paksy Gáspár: Adventben
Már én a földnek szolgaláncát
Erős karokkal szétzuzom,
Feléd esengve tiszta hévvel,
Sóvárgó vággyal, Jézusom!
Látom kigyulni napkeletről
Királyok fényes csillagát,
Komor felhőkön, bús homályon
Mennyország fénye csillan át.
Sötét, kietlen éjtszakákon
Kicsiny bölcsödről álmodom,
Sokszor merengek égi kéjjel
Mosolygó kisded-arcodon.
A boldogság regéje lágyan,
Szellők szárnyán susog felém,
Sokszor tünődöm holdas este
Az angyalok szép énekén.
Vigasztalódva nézhetem már
A nagy világot, bár sötét;
Egekből áradt üdv sugára
Oszlatni kezdi bús ködét.
Szívem keservét, régi búját
Örök reménnyel altatom,
A kétség, csüggedés borúján
Raráté sír föl ajkamon.
Az irgalom nagy Istenéhez
Gyakorta szárnyal hő imám,
Mert lelkem e csalárd időknek
Megváltót, üdvöt, fényt kíván!
|
Szent-Gály Kata: Karácsony előtt
Már hó szitál a fenyvesek között
és korán beálló esték fénye ég,
oly mély csend s én úgy készülődöm
ujjongó szívvel Istenem, feléd.
Most én megyek, Te jártál már a földön.
Ó, hány karácsonyt játszottam neked!
Amim csak volt, a két kezdbe tettem:
egymás után egy hosszú életet.
Mondd vársz reám? Olyan remegve kérdem
s oly boldogan, mint szentestén kölyök.
Most rajtad áll, hogy szívemet betöltsed
Csitt!Angyal jár a zárt ajtók mögött.
 |
Juhász Gyula:
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
...Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
...És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
|
Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye, -
szelet fog, - készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.
R. M.Rilke: Ádvent
|
Reményik Sándor: "Tündérfok"
Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.
Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?
Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.
Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. -
De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.
|
Útravaló-
"Egy idő után megismered a különbséget,
egy kézfogás,
és a bilincs szorítása között.
És megismered,
hogy a szerelem nem vonzalom,
és egy társ nem biztonság.
És megismered,
hogy a csók nem szerződés,
és az ajándék nem ígéret,
és elfogadod kudarcaid
emelt fővel és előre tekintő szemekkel,
asszonyi bájjal, férfias erővel,
s nem gyermeki bánattal.
És megismered hogyan építsd a jelen útját,
mert a holnapé túl bizonytalan,
hiszen a tervek, és jövők útja félúton mindig megszakad.
Egy idő után megismered,
még a nap is megéget,
ha túl sokat kérsz.
Igy virágoztasd csak fel saját kertedet,
díszítsd csak fel saját lelkedet,
és ne várd,
hogy valaki más hozzon virágot neked.
És tanuld meg,
hogy tudsz szívós lenni,
és igenis erős vagy,
és igenis vannak értékeid.
És tanulj, csak tanulj,
minden búcsúval csak tanulj. . . "
|
Barna csipkét fest a fáknak
Lombok vörös színre várnak
Arany fény még cirógatja
Avar halkan hívogatja
Mikor hideg szelek fújnak
A lelkemben gyertyák gyúlnak
Szeretteim velem vannak
S az élethez erőt adnak
Ködfátyolban a temető
Belesimul a teremtő
Imát mondat minden holtnak
Kik szívemhez közel voltak
Koszorúba kötött szavak
Hamvas csokrok virrasztanak
Elcsendesülnek a hangok
Megszólalnak a harangok
/Ligeti Éva/ |
A hajnal születése
Az égnek szégyenlős hajnalpír-orcáját
a hegyek menyasszonyi ködfátyolban csókolják,
Ahogy Föld és Ég jegyzi el oly rég egymást.
S a megszülető csodát pirkadat-párák kozmoszba burkolják,
hogy e hűs csók harmatos gyümölcsét takarja felleg-homály... |
"Az igazság úgy keres téged, ahogy a víz keresi a mélyedést a földben,
egyre mélyebbre folyik, hogy megtalálja azt a helyet, ahol tóvá válhat."
|
"Aki alkot, visszafele nem tud lépni -
s ha már kinőtt minden ruhát,
meztelenül borzong a végtelen partján,
míg fölzárkózik mögé a világ." |
Visne Poet:Kérdések
Mondd, vártál-e már úgy,
tudtad, hiába vársz,
S mentél-e már úgy,
mindegy volt, merre jársz,
Szóltál már visszahívón
tűnő árnyék után,
Hagyták már kinyújtott kezed
elengedve, sután
Kérdeztél már tudva azt
nem felel senki sem,
Vártad-e már halk reménnyel
a szép szót: kedvesem.
Kívánta már arcod
zápor verését,
Mossa le mindörökre
nem akart könnyeid. . ?
|
Gondolatban
Gondolatban,
egy ablakot kitártam,
csodálkozva néztem,
mert elfelejtettem, hogy
helyem van, ebben
a világban.
Tiszta levegőre vágyom,
friss szél illatára,
mezőn sétálni mezítláb és
napsugár cirógatására,
halk muzsikaszó dallamára,
jókedvű forgatagban,
bolondozni egy táncra.
Lehunyt szempilláim alatt,
álmok kergetőznek, hirdetik,
nem áll meg az élet,
mosolyogj megint,
vedd észre a szépet,
s ahol eddig, tengernyi
könny fakadt,
ott a fájdalom már, csak röpke
pillanat maradt.
Félelmetes játékot lehet űzni
a szavakkal, hol nevettet,
hol komolyan vigasztal,
de aki játsza, sosem figyel arra,
sebet is üthet - mélyet -
még akkor is,
ha nem is akarja.
|
Hetényi György : Mit tesz a szív?
Mit tesz a szív, ha szivet talál?
- ha melegszívvel elébe áll,
s megfogja két kezével,
megigézi két szemével,
meg az egész szellemével.
Mit tesz a szív, ha szivet talál?
- ha előtte egy zord szikla áll;
döngeti a sziklát egyre,
szerelmet ontó istenekre
felzokogva, felnevetve.
Mit tesz a szív, ha szivet talál?
- ha élettörvény már sorbaáll;
jogot elmegy követelni?
eget, földet tűvétenni,
csak azt lehessen, azt szeretni.
Mit tesz a szív, ha szivet talál?
- ha Ámor nyila eltalál;
lehet, hogy vérző kereszttel,
kifeszített szerelemmel
él a fájó nyílvesszővel. |
Arra gondolok
merre vegyem utam
merre fordítsam arcom
földre égre
befele gomolyos titkaim felé
vagy szembe
az áttetsző végtelennel. |
Lennél-e menedékem,
Ha teljesen eláztat az eső.
Lennél-e menedékem
Ha nem is próbálnék erősnek látszani.
Megsimogatnál akkor is,
Ha mocsárba merültem előtted.
Lennél-e menedékem
Ha siralmas kiszolgáltatottságom
Egyetlen érintésért könyörögne.
Megvigasztalsz akkor is, ha majd
Könnyeim ömlenek aszfaltközöny tócsáiba.
Lennél-e a menedékem,
Akkor, mikor magam elől menekülök ...
talán pont hozzád...
|
"Jó lenne ha nem mennél el soha
Nem lenne tegnap holnap és ma.
Szökjünk el az idő elől
Ebből a sivár rengetegből
A körénk szőtt hálót tépjük szét.
Ahol a szivárvány földet ért.
Oda menjünk, ott az otthonunk.
Majd angyalokkal táncolunk."
|
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
