|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.02. 08:37 - |
|
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Harcos Katalin: Volnék társad
Volnék faág, hogyha levél lennél,
ringatnálak, s te vígan libegnél.
Lennék napfény, hogyha felhő volnál,
meleg fényemben szellőn lovagolnál.
Volnék kedvesed, ki hűséges lenne,
ölelnélek úgy, hogy boldoggá tenne.
Volnék a társad, ha magányos lennél,
s szeretnélek, ha nem is szeretnél.
|
Sárközi György: Virágének
Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
virágokat tudnánk emelni s rontani.
Ha egy lépést én tennék, ha egy lépést te tennél,
pergő csillagoknak avarán léphetnél.
Ha vas-karom átfonna, ha tej-karod átfonna,
napoknak, holdaknak járása más volna.
Ha legyőzném ajkadat, ha szolgálnád ajkamat,
nem volna virradat, nem volna alkonyat.
Ha lebuknánk lihegve, ha lebuknánk lobbanva,
az Úristen szíve is gyorsabban dobbanna. |
Nagy László :Ki viszi át a szerelmet?
Létem, ha végleg lemerült
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem, ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt?
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra?
|
"Jó érezni azt, hogy szeretlek,
nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtőzködni a mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már szememben
élnek és néznek.
S érezni azt, ha szép, veled szép,
s csak veled teljes az élet,
Mert hisz csak egymást szeretve
lehetünk boldogok."
|
Azt hiszem megtaláltalak
akit kerestem te vagy,
akivel boldog szinte minden pillanat.
S ha nem vagy itt velem,
a magány rám talál, de akkor sem feledem,
hogy te vagy a mindenem.
Amikor újra találkozunk, úgy érzem magam,
mint rég várt eső után a kinyíló virág.
S ha mellettem vagy igazi szerelem önt el,
hisz minden perc drága, amit veled töltök el.
Amikor együtt vagyunk
számomra megszűnik a világ,
csak te vagy és én, senki és semmi más |
 Mit mondanál?
Mit mondanál,
ha most kezedbe tenném két kezem,
tekintetemből sütne az érzelem,
s csókra várón lehunynám a szemem?
Mit mondanál,
ha fejem a válladon nyugodna,
vagy ajkam kis pilleként csapongva
csókolna, és szerelmet susogna?
Mit mondanál,
ha éreznéd testemben a vágyat,
ami érintésed nyomán támad,
s tűzként ereimben szerteárad?
Mit mondanál,
ha szám szerelmesen súgná neved,
ha kitárnám feléd a szívemet,
s átadnám legféltettebb kincsemet?
Mondd, mit mondanál? |
 Neked adom lelkem
Csendes az éj, az égen ezer csillag.
A Hold égi útján felfelé ballag.
Telt arca fentről a Földre mosolyog,
Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog.
Hűvös az éj, gyere bújj ide mellém!
Én vigyázom álmod ezen az estén.
Csendes már minden, a nappal véget ért,
Helyét az estnek adta, aludni tért.
Bújj ide hozzám és hunyd le a szemed.
Felejts el mindent, én fogom a kezed.
S ha hallod majd a csengettyűk dallamát,
Feltárom előtted lelkem kapuját.
Valahol messze, egy manó útra kel,
S az Éj-Tündér most csak nekünk énekel.
Hallgasd csak Kedves, milyen szép ez a hang,
Hallod már Te is, hogy cseng a kisharang?
Hát hunyd le szemed, és Te is láthatod
Az előttünk nyíló mesés világot,
Ahol ezer csoda és varázslat vár,
Szoríts magadhoz, gyere, induljunk már.
Nézd csak, ez az a hely, ahol minden más.
Itt nincs Rossz, nincs Harag, semmi rohanás.
Ez egy sziget, a Vágyak Birodalma:
Lelkemnek mélye, az álmok világa.
Ez az a hely, amit magamban hordok.
Ha rád gondolok, mindig itt vagyok.
Együtt veled, mert Rólad szól az álmom,
Náladnál fontosabb nincs e világon!
Senki más nem látja, nem ismerheti,
Álmaim kapuját fel nem törheti.
Mások előtt e helyet zárva tartom,
S a kulcsát most Tenéked átadom.
És lesz egy Hang, mely mindent megmutat,
Segít Neked, hogy megtaláld az utat
Ami elvezet Téged a lelkemhez.
Csak gondolj rám, és szoríts a szívedhez!
Mert Te vagy az, kiről annyit álmodtam!
E mesés világot Neked alkottam.
|
Amikor búcsúzunk....
Amikor mi ketten búcsúzunk,
a lelkünknek az mindig egy halál.
Éreztétek-e valaha,
hogy szívetekből messze száll a nyár,
és álmaitok fényes nap-szeme
felleg-homályos alkonyatra vár? |
Bársony szél fuvolája fuvall
bús álmodozó dalt,
felhők fodrai szállnak a
szél szárnyán tova ringva.
Lágyan hullnak selymes
szirmai már a pipacsnak,
múlik a nap, a puhaléptű
éjszaka hinti az álmot. |
Ne váltsd apróra szíved kincseit,
ki mindent akar, mindent elveszít.
Reményeid titkos délibábja
ne csaljon biztos útról az ingoványba.
Ami fél, azt el ne fogadd,
Egészet akarj, és egészet adj! |
Oly furcsák vagyunk mi emberek,
a lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük boldog talán,
s irigykedünk minden szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog
gondolatai tiszták, szabadok.
S nem vesszük észre, hogy vennénk észre,
hogy könnyei égnek csillogó szemében.
Hazugság az egész életünk,
hisz akkor is sírunk, ha nevetünk. |
Szeretni foglak,mig meg nem halok,
Míg az égen ragyognak a csillagok,
Szeretni foglak,ha bele is halok,
És belőlem lesznek a csillagok! |
" Én nem tudom mi fáj majd jobban,
mi itt örökre elveszett,
vagy ami élt a múltban,
s onnan kivenni többé nem lehet." |
„Az életedet nem a lélegzetvételek száma határozza meg, hanem azok a pillanatok, amikor eláll a lélegzeted.”
|
Kisfaludy Sándor
"Az életnek tengerében
Két örvény van: szív és ész;
A kettőnek egyikében
A jobb ember könnyen vész.
Az ész ezer bajt okozó,
Ezt el lehet kerülni;
A szív, minthogy ragadozó
Könnyű benne elmerülni..." |
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban,
és akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.
/Babits Mihály/ |
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Neked adom lelkem